A textilfeldolgozási láncban az előkezelő szerek nem befolyásolják közvetlenül a végtermék megjelenését, de kulcsszerepet játszanak a szövetek „textúrájának átformálásában és a kitisztulási útvonalakban”. Alkalmazásuk a teljes festési és befejező előkezelési folyamatot felöleli, nemcsak a szál feldolgozhatóságának felszabadulását, hanem a későbbi folyamatok hatékonyságát, energiafogyasztását és környezeti teljesítményét is. Ezek a fő közeg, amely összeköti a nyersanyag jellemzőit és a végtermék minőségét.
Az elsődleges felhasználási terület a benne rejlő szálakadályok eltávolítása és a feldolgozási potenciál aktiválása. A természetes szálak (például pamut és lenvászon) melléktermékeket tartalmaznak, például enyvezőanyagokat, pektint és viaszokat, míg a szintetikus szálakat (például poliésztert és nejlont) fonóolajok és oligomerek borítják. Ezek a szennyeződések akadályozzák a festékek és segédanyagok egyenletes behatolását, ami olyan problémákhoz vezet, mint az egyenetlen festés és a nyomtatási vérzés. Az előkezelő szerek szaggatással, súrolással és finomítással irányítottan lebontják vagy emulgeálják ezeket a szennyeződéseket: az amilázkészítmények precízen hasítják a keményítő enyvezőszerek glikozidkötéseit, a felületaktív komplex rendszerek pedig egyidejűleg távolítják el a viaszokat és olajokat, visszaállítva a rostok felületének egyenletességét, a porózus struktúrát és a tisztulást.
Másodszor, az előkezelő szerek döntő szerepet játszanak a szálfelület tulajdonságainak szabályozásában és a folyamatkompatibilitás optimalizálásában. A különböző szálak jelentős különbségeket mutatnak a hidrofilitásban és a hidrofóbitásban, és a kevert szövetek összetett összetételük miatt hajlamosak a "helyi színezékleutasításra" vagy "túlzott felszívódásra". Az előkezelő szerek specifikus funkciós csoportok (például szulfonsav csoportok és polioxietilén láncok) beiktatásával szabályozhatják a szál felületi töltését és nedvesíthetőségét: hidrofób poliészter lúgos redukciós előkezelése során speciális szerek csökkenthetik a szál erős lúgok általi károsodásának mértékét, ezzel egyidejűleg javítják annak higroszkóposságát és színezőképességét; pamut/spandex keverékeknél az előkezelő szerek gátolhatják a spandex duzzadását és deformálódását, biztosítva, hogy mindkét szál egyidejűleg távolítsa el a szennyeződéseket, elkerülve a szövet gyűrődését vagy rugalmasságának elvesztését az egyenetlen zsugorodás miatt.
Egy mélyebb alkalmazás a zöld termelés támogatásában, a költségek csökkentésében és a hatékonyság növelésében rejlik. A hagyományos előkezelés erős lúgokra és erős oxidálószerekre támaszkodik, amelyek nemcsak magas-KOI-tartalmú szennyvizet termelnek, hanem nagy mennyiségű forró vizes öblítést is igényelnek. Az új előkezelő szerek a bio-enzim-katalízis és az alacsony-habzású felületaktív anyagok alkalmazásával szobahőmérsékleten vagy alacsony hőmérsékleten is eltávolíthatják a szennyeződéseket, csökkentve a víz-, áram- és gőzfogyasztást. Könnyen eltávolítható molekuláris kialakításuk (például az észterkötések hidrolizálásának képessége) csökkenti a reagens maradékot, lerövidíti a mosások számát, és közvetlenül csökkenti a szennyvízkezelési nyomást és az összköltséget.
A textil-előkezelő szerek alkalmazásai az „akadályeltávolítástól” a „felhatalmazásig”, a „minőségbiztosítástól” az „alacsony{0}}szén-dioxid-kibocsátás fejlesztéséig” túlléptek az egyszerű vegyszeres kezelés keretein, és a textilipar magas minőség és fenntarthatóság felé történő átalakulásának döntő pillérévé váltak.
